MAGYARORSZÁGI HIVATALOS PARTNERE 
Pegazus – 2022. szeptember
A munkalovaglás ünnepe - Working Equitation Világbajnokság Franciaország
A 2018-as müncheni helyszín után az idén július 20–23. között Franciaországban, a már majdnem az Atlantióceán partján fekvő Les Herbiers városában rendezték a working equitation világbajnokságot.
A versenyen 19 ország 49 lovasa mérte össze tudását, köztük először a sportág történetében két magyar lovas is, Kertész Borbála Marokkóval és jómagam, Kappel Edit Bolivarral. Harmadik magyar lovas híján a csapatversenybe nem szállhattunk be, de ezzel számos más ország, többek között Olaszország, Belgium, Ausztria, az USA és Lengyelország küldöttsége is így volt. Teljes csa pat kilenc országból tudott kvalifikálódni: Portugáliából, Spanyolországból, Franciaországból, Németországból, Hollandiából, Kolumbiából, Nagy Britanniából, Svájcból és az újonnan debütált Csehországból.
A versenyhelyszín egy pazar kialakítású nagy lovaskomplexum volt, ahol rend szeresen rendeznek nemzetközi lovasver senyeket. Az infrastruktúra tökéletesen megfelelt egy ilyen méretű rendezvény nek. A megnyitó napján bennünket, lova sokat fogatokkal vittek be – amelyekbe természetesen nagyon szép, óriási perche ron lovak voltak befogva – Les Herbiers történelmi központjába, ahol elképesztő tömeg várt ránk. Az egész város kinn volt az utcákon, zászlókat lengetve éljenezve meg minden ország képviselőjét. Elképesztő és nagyon lelkesítő élmény volt.
Az első megmérettetés az állatorvosi kont roll volt, amit nagyon komolyan vettek. Ez egyébként mindvégig jellemezte a ver senyt. Minden versenyszámban megvizs gálták a lovakat közvetlenül a pályára lé pés előtt és után is, különös tekintettel a szájukra, nyelvükre és oldalukra. Egyetlen lovat sem kellett kizárniuk, de volt, akit a gyorsasági pálya lovaglása közben csen gettek ki, mert véres lett a ló oldala. Ez épp az istállószomszédunkkal történt, elég ért hetetlen volt, pontosan mi is lehetett az oka, mert ő nagyon jó kapcsolatban volt a lovával és kifejezetten szimpatikusan lova golta, biztosan nem ő okozta a sérülést. Másra nem tudtunk gondolni, mint csípés re, miután érzékeny bőrű volt a ló, és több helyen is fel volt dagadva a csípésektől.
A díjlovaglás előtt mindig van egy kis fe szültség a levegőben, először mutatkoz nak meg a lovasok, és a versenyszám vé gére ki is derülnek az erőviszonyok. A díjlovasprogramban viszonylag hosszú a lépés szakasz, ebben két teljes piruett és féloldalazás is van, az ügetőszakasz rö vid, nem túl hangsúlyos, míg a vágta annál inkább. Nagyon sok ugrásváltás van, ren geteg átmenet, több vágtafokozás (körön is), és hátralépés is, mindezt egy kézzel lovagolva. Kiderült, hogy ezen a szinten bizony már nem árt, ha jól mozog és szép a ló, bár a bírók elsősorban a vágta minő ségét, az ültetettséget és az átengedősé get pontozták szigorúan, ami egyértelmű en az ibériai lovaknak az erőssége.
A portugálok két lovasa, Gilberto Filipe és Mafalda Mendez nagyon szép programot mutatott be, nekem mégis Katja Lauer és Ibo nevű német sportlova tetszett a legjob ban, a legkorrektebb lovaglást tőle láthat tuk, ő végül 73,5%kal a negyedik helyen végzett ebben a versenyszámban.
A stílusakadálypálya rémisztően nehéz vonalvezetésű volt, és nagyon hosszú, ami igazán próbára tette a ló és lovas koncent rálóképességét. Volt is kizárás pálya tévesztés miatt. Az akadályok feketék és barnák voltak, tömegesek és ijesztőek, a sok dekoráció miatt a pálya gyakorlatilag átláthatatlan. Pontosan meg kellett tervezni előre minden vágtaugrást, különben na gyon könnyen el lehetett tévedni. A pálya bejárás során derült ki, hogy a szokásos nál jóval hosszabb a garocha (rúd) mére te, aminek a kezelésével sok lovasnak volt problémája aztán, többek között nekünk is, de a német csapatnak is súlyos pont vesztéseket okozott.
Ez is egy érdekes tapasztalat volt, hogy ilyesmire is fel kell készülni, valamint a 3D bikára, ami lapokból volt összerakva, így nagyon megnehezítette a lovasnak, hogy pontosan lássa a vonalvezetést. A portu gálok magabiztosan tartották a pozícióju kat, míg a németek, franciák, spanyolok között párpontos különbség alakult ki, így a gyorsasági akadálypályát már nagy iz galommal várta mindenki.
A gyorsasági akadálypálya napján mást sem lehetett látni, mint vigyorgó lovasokat. Ez a versenynek kétségkívül a legélvezete sebb része, és egyegy ügyes lovaglás, vagy épp kizárás bizony jól meg tudja ka varni a sorrendet. A közönség fantasztikus volt, együtt élt a lovasokkal, elképesztően jó hangulat alakult ki. A nap végére pedig ki derült, mi volt a szerepe a harmadik portu gál lovasnak, Tiago Alvesnek, aki verhetetlen időt ment és ezzel be is biztosította a csapatot az első helyre.
„A stílus-akadálypálya rémisztően nehéz vonalvezetésű volt, és nagyon hosszú”
A marhaterelés elsősorban a nemzeti csa patokról szólt, az egyéni indulókat vélet lenszerűen rakták össze. Mi, magyarok a tapasztalatszerzés miatt indultunk, a len gyel egyéni indulóval egy csapatban. Nem túl szerencsés módon mi kezdtünk a friss borjakkal, akik nagyon gyorsak, reak tívak voltak, és volt köztük egy kifejezetten agresszív is, aki kétszer is egészen komolyan nekiment Marokkónak (aki nem sok kal nagyobb náluk), szerencsére a kis fjord állta a sarat és nem okozott benne komoly traumát. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy a különböző országok versenyzői milyen technikával és milyen eszközökkel terelik a marhákat. Voltak, akik garochát, míg má sok (a kolumbiai csapat) egy terítőszerű anyagot lengetve győzték meg a marhá kat, hogy a vonal mögött maradjanak. Az eszközhasználat megengedett (a borjúk hoz érni tilos), és az adott ország állattar tási hagyományait hivatott megőrizni, így mi is elhatároztuk, hogy megnézzük köze lebbről is majd, az alföldi marhapásztorok milyen botokat használnak.
Amennyire lehengerlő volt a német csapat győzelme Münchenben, annyira nyilván való volt, hogy ezt a világbajnokságot most eszük ágában sem volt kiengedni a kezükből a portugáloknak. Nagyon erős csapatot raktak össze, és minden verseny számban nagyon szép pontokat szerez tek, míg a németek egy teljesen új összeál lítású csapattal álltak versenybe, miután az előző csapat lovai nyugdíjba mentek (15 16 évesek voltak már az előző világbaj nokságon is). A megfiatalodott csapat szép teljesítményt nyújtott, de ezúttal nem tudták felvenni a versenyt az erős portugál csapattal. Így aztán végeredményként csa patban első lett Portugália, második Fran ciaország, harmadik Spanyolország és negyedik Németország; az egyéni arany érmet pedig a portugál Gilberto Filipe sze rezte meg Zinque das Lezirias nevű lová val, a dobogó második fokára a szintén portugál Mafalda Mendes állhatott, aki Iscót lovagolta, harmadik pedig a francia Julie Alteyrac lett Califa Es nevű lovával. A 49 induló lóból 27 volt lusitano fajtájú, a többi viszont óriási diverzitást mutatott. A német sportlótól a quarter fajtáig nagyon sokféle lovat láthattunk, Kertész Borbála ré vén pedig a fjord kislovaknak is volt egy képviselőjük. Marokkó abszolút közönség sikert aratott, hamar komoly rajongótábora lett mind a közönség, mind a lovasok köré ben. Ez a fajta hozzáállás jellemezte egyébként az egész versenyt, amelynek hangulata messzemessze eltért a megszo kott lovasversenyekétől. Bár a tét nagy volt, a lovasok között nem volt feszültség, sokkal inkább egyfajta bajtársiasság és játékos versenyszellem, ami meghatározta az istál lók, melegítőpályák és a közösségi terek hangulatát.
A lovasok a közönséggel együtt ünnepelték a szép lovaglásokat, és mindenki kapott egy-egy biztató szót, segítő kezet, ha épp szüksége volt rá. Mi is, mint újoncok, hamar a WE közösség tagjának éreztük magunkat. Az eredményhirdetés olyan volt, mint egy fesztivál. Minden lovas a pályán volt a nemzeti zászlókkal, hatalmas ünneplő közönség, akik minden lovas telje sítményét lelkesen éljenezték. Mi pedig a díjátadások után sorfalat állva, tisztelettel és könnyes szemmel elbúcsúztattuk a por tugál egyéni győztes lovát, Zinqueet, akit nyugdíjba vonulása jelképéül Gilberto le szerszámozott és kivezetett a pályáról. Nagyon megható pillanatok voltak, egy nagyszerű ló fantasztikus karrierje ért mél tó módon véget. Ezúton is sok boldog bé kés évet kívánunk még neki!
Kertész Borbála és Marokkó 34. lett, jóma gam és Bolivar pedig a 37. helyen végeztünk, ami nagyon szép teljesítménynek mondható, hiszen a mezőny nagyon erős volt, a pályák pedig nagyon komplikáltak, nehéz vonalvezetésűek, de lovaink verseny rutin hiányában is nagyon szépen helytáll tak. Marokkó a fjord fajta képviselőjeként igazi kuriózumnak számított, míg Bolivar mindössze 8 évével a mezőny legfiatalabb lova volt. A két ló a hosszú út (1900 km) és a hőség ellenére is kiváló kondícióban telje sítette a versenyt. Marokkó stabilan hozta otthoni formáját és szép programokkal há lálta meg Borka precíz lovaglásait. Bolivar fokozatosan felengedett az első megszep penéséből, és a gyorsasági akadálypályán már megmutatta, hogy ha több versenyru tint szerez, bizony akár a mezőny első har madában is helye lehet. Összességében nagyon hasznos volt egy világbajnokságot belülről megtapasztalni, mindketten nagyon sokat tanultunk már abból is, hogy élőben figyelhettük az éllovasokat. Rengeteg kap csolatot szereztünk és egyértelművé vált, hogy miben kell javítanunk a felkészülés so rán, melyek a hiányosságaink, melyek az erősségeink. Bár idehaza még a kezdetek kezdetén jár a munkalovaglás, mégis jó az út, amin haladunk, hiszen a világ legjobb munkalovasai között sikeresen helytálltunk! Köszönjünk mindenkinek, aki támogatott bennünket ezen az úton, legfőképpen csa ládunknak. Természetesen máris elindult a tervezés a következő nagy eseményre, az Európabajnokságra, amit 2024ben Milá nóban rendeznek majd, és amire minden támogatást szívesen fogadunk.
Working Equitation Magyarország Egyesület
Az eredeti cikk PDF formátumban
