MAGYARORSZÁGI HIVATALOS PARTNERE 
Pegazus – 2022. november
Pusztán egy ügyességi verseny?
A munkalovaglást sokan csak az akadálypálya lovaglással azonosítják, abból is a gyorsasági pályával, hiszen kétségkívül ez a versenyek legizgalmasabb és leglátványosabb száma.
Számos népszerű videó kering a közösségi médiában és a videómegosztó platformokon, amin egy-egy elképesztően ügyes – többnyire ibériai – ló-lovas párost láthatunk egy akadálypályán körbeszáguldani. Nagyszerűek ezek a videók, igazán élvezetes ezeket nézni, de sajnos azt a hamis képet ültetik az emberek fejébe, hogy a munkalovaglás erről szól, illetve, hogy ez a munkalovaglás, holott a gyorsasági akadálypálya csak egyike a négy versenyszámnak, amelyekből egy verseny összeáll.
A munkalovaglás egy olyan összetett verseny, mint amilyen például a lovas tusa vagy a fogathajtás. A három verseny szám, amely egyforma súllyal alakítja az egyéni végeredményt, a díjlovaglás, a stí lusakadálypálya, valamint a gyorsasági akadálypálya. A negyedik versenyszám, a marhaterelés külön elbírálás alá esik. A gyorsasági akadálypálya kicsit olyan, mint a jéghegy csúcsa, a felszínen szemlélő dő csupán ennyit lát ebből a szakágból, holott a víz alatt van a jéghegy 90%-a. Ezeket a látványos videókat nézegetve az első szó, ami ilyenkor az ember eszébe jut, hogy milyen ügyesek ezek a lovasok. Két ségkívül azok, de mitől válnak azokká? Hi szen senki nem így születik, se ló, se ember. A látványos fordulók, gyors irányváltások, az a rengeteg átmenet pillanatnyi megaka dás, ellenszegülés nélkül és az a hihetetlen mobilitás, amit egy-egy ilyen pályalovaglás során látunk, sok-sok óra idomítás eredménye. Amikor megtanulunk egy mozgásformát, feladatot, először csak lassan tudjuk azt kivitelezni, majd amikor már készségszintre emelkedik ez a tudás, akkor lehet egyre gyorsabban és gyorsabban végrehajtani. Nincs ez másképp a lovaknál sem, a ló és a lovas párosára pedig különösen igaz. Ha megnézzük a gyorsasági akadálypályán végrehajtott manővereket, akkor kiderül, hogy a díjlovaglóprogram elemeit láthatjuk gyorsítva…
Mik is ezek az elemek?
A munkalovaglás díjlovaglóprogramjaiban a vágta a leghangsúlyosabb jármód, utána következik a lépés, majd az ügetés. A Mas ter kategória díjlovaglóprogramja husz-on két feladatból áll, amit 7 percen belül kell előadni. Hét feladatot lépésben (kb. 2 perc), négy feladatot ügetésben (kb. 1 perc), és tíz feladatot vágtában (kb. 4 perc) kell teljesíte ni. A program során huszonegy átmenetet, két hátralépést, két-két piruettet lépésben és vágtában, két féloldalazást és nyolc ugrás váltást kell lovagolni egy 20x40 méteres négyszögben.
A stílus-akadálypálya pedig nem más, mint egy díjlovaglóprogram akadályokkal meg tűzdelve, ahol az akadályokban végrehaj tandó feladatok mindig ugyanazok, de az akadályok jellege, kivitelezése a pályaépí tő kreativitására van bízva, mint ahogy az akadályok sorrendje is, tehát előre megta nulni nem lehet.
2022-ben Les Herbies-ben a világbajnokság stílus-akadálypályája tizenöt akadályból állt össze, meglehetősen bonyolult sorrendben (az útvonalat a lovas határozza meg, a sor rend viszont adott, akadály kihagyása vagy a még meg nem lovagolt akadályon való áthaladás kizárással jár). A pályalovaglás során minimum tizenkilenc ugrásváltást, tizenhat vágta – lépés/állj átmenetet, hét vágta félpiruettet és három hátralépést – egyet L alakban, egyet-egyet pedig jobb és bal kézen kiskörben – kellett végrehajtani.
A jól idomított, együttműködő lótól érdemes csak gyorsabb tempót kérni, hiszen ennyi át menetet, fordulót egy feszes, merev, elejére esett lóval szépen, elegánsan kivitelezni nem lehet. Márpedig a munkalovaglás ez alap vető célja harmonikus lovaglásokat mutatni lassabb és gyorsabb tempóban is, az életszerű szituációkat bemutató akadályokban. Ezért aztán a versenyszabályzatban különö sen nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy már az alacsonyabb kategóriákban is ebbe az irányba tereljük a lovasokat. Érdekes módon az a tapasztalat, hogy a gyerekek nagyon szeretnek elbíbelődni egy-egy akadály pontos megtanulásával, nem zavarja őket a lassabb tempó, a felnőttek tudnak sokkal türelmetlenebbek lenni partnerükkel, és hamarabb követelni nagyobb tempót a lótól, mint amit az készségesen fel tudna ajánlani. Öröm nézni a gyermekeket, hogy minimális segítségeket alkalmazva, nem rugdosva, nem vadul húzogatva navigálják lovaikat az akadályok között. Érdemes megfigyelni a pónik hozzáállását is az ilyen kis lovasok hoz, készséggel segítenek nekik, és sokszor felajánlják maguktól is a megoldást, ezzel is segítik kis gazdáikat, hogy sikeresen vegyék az akadályt. Az öröm aztán ilyenkor közös, a póni nyakát szeretettel átölelő kislovasra és a póni kisimult arcára szépen reflektál a közönség, mindenki mosolyog.
A felnőtt előkészítő kategóriában még nincs is gyorsasági pálya, hiszen itt a lovasok még csak ismerkednek az idomítás alapjaival, ennélfogva értelmetlen vadulás lenne csak az eredménye, ha időre kellene az akadályokat teljesíteniük, ez pedig nem cél. Az alapfokú kategóriában már belekóstol hatnak a lovasok a gyorsasági pályalovaglásba, de ennek feltétele, hogy bizonyítsák, idomításban már elérték azt a szintet, hogy nagyobb tempóban is tudnak durva segítség adások nélkül átmeneteket, fordulókat lova golni. A kategóriában azok a lovasok indul hatnak a gyorsasági versenyszámban, akik 62% felett teljesítették mind a díjlovagló-, mind a stílus-akadálypályájukat.
Az a lovas pedig, aki a könnyűosztály és nehézosztály feladatait teljesíteni tudja, már feltétel nélkül indulhat a gyorsasági pályán, de sokszor még ilyenkor is okosabb a lassan jársz, tovább érsz mondás szerint, a ló bizalmát nem elvesztve, fokozatosan nö-vel ni a tempót, semmint eredményorientáltan csak a másodpercekre koncentrálni.
Az ügyes pályaépítők rendszerint úgy t-er veznek, hogy csak egy-két lehetőség -le gyen hosszabb vágtaugrásokat kérni a -lo vaktól, inkább fektetik a hangsúlyt arra, hogy a lovast elgondolkoztassák, és legyen több opciója a vonalvezetésre, a fordulók megválasztására. Így lesz aztán a közönség számára is sokkal élvezetesebb a ve-r senyszám, hiszen ahány lovas, annyifé-le képpen mutatja be ugyanazt a pályát.
Az idei világbajnokságon a gyorsasági akadálypálya ugyanúgy tizenöt akadályból állt, mint a stíluspálya, a bírókkal és a dekorác-ió val együtt meglehetősen zsúfolt volt, nagyobb tempónál pedig az akadályok sorrendjének eltévesztésére is nagyobb az esély, így aztán volt több lovas, akit kizártak emiatt. Két-há rom olyan szakasz volt a pályán, ahol egy kicsit meg lehetett engedni a lovakat, viszont trükkösen utána mindig egy lassabb akadály következett (pl. kapu), ami azért is nehéz, mert például ha az átmenet a nyújtott vá-gtá ból a megállásba durva, a ló ellenkezik, id-e ges lesz, akkor az akadály teljesítése nagyon nehéz, lassú vagy éppen kivitelezhetetlen. Így aztán vissza is érkeztünk a jéghegy víz alatti részéhez, vagyis a korrekt idomításhoz, ami a gyorsasági pályák alapvető feltétele. Láthatjuk tehát, hogy az ügyes lovasok ido-mí tanak, idomítanak és idomítanak, nagyon sokat és jól.
Working Equitation Magyarország Egyesület
Az eredeti cikk PDF formátumban
