Elmélet és gyakorlat, bocikkal és együtt

Hogy mit adott nekem ez a kurzus? - Két nap nyugalmat, hisz gyerek nélkül mentünk. Két nap pihenést, mert - hónapok óta először - végre másra hagytuk a többi lovat, kutyákat, macskákat, birkákat, pipiket, vagyis a farmot, ahol élünk.

Tudást, mert bár tereltünk már korábban bocikat, az elméleti oktatáson sok új dolgot tanultunk a marhák körüli mozgásokat illetően.
Izgalmakat, mert 10 borjú közé a gyakorlati oktatás során gyalog bemenni igencsak izgalmas volt (első gondolatra nem is volt hozzá bátorságom, hogy elsőként jelentkezzek). Főleg miután láttuk, hogy nekik sima ügy akár a fejünk magasságáig is felrúgni.

Barátokat, mert végre közelebbről megismertem néhány, eddig csak látásból ismert embert a munkalovas bandából!
Új kalandokat, mert igazi szünidőhöz hasonlóan lovat is lehetett úsztatni és igazán szuper élmény volt.
Csapatszellemet, mert itt aztán össze kellett dolgozni, hogy külön válasszunk 10 összetartó borjúbarátnőből egyet.
Meglepetést és dühöt is, mert kiderült, hogy a lovam western stílusban már nem igazán, az Ecole de Légereté (Könnyedség Iskolája) alapján pedig nem olyan régen kezdtük a munkát, ezért még bőven előfordulnak kavarodások.

Megoldásokat, mert (mint már oly sokszor az életemben) ismét kiderült, hogy van megoldás. Ez pedig nem a hiszti, nem az akaratosság, hanem jó öreg barátunk, a türelem!

Ezzel szeretném röviden összegezni ezt a fantasztikus hétvégét!

Mindenkinek csak ajánlani tudom, csodálatos volt!

• Tovább