Ardennel először lovas közösségben

Rólunk Ardennel tudni kell, hogy mindig egyedül voltunk edzésen. Sosem lovagoltam vele osztályban, a nagy kinti pályán is néha-néha volt még egy lovas rajtunk kívül.

Az edzőtábor előtti hetekben rengeteget küzdöttünk a bika akadállyal. Sokszor elrohant, amikor a gyűrűt felvettem a garrochával.

Nagy pályán egyedül volt időm és helyem felvenni. De izgultam mi lesz, ha a táborban több ló, ember, sok akadály van, én pedig elrobogok köztük egyik kezemben egy bepánikolt lóval a másikban egy garrochaval.

Aztán ott a ponyva, amit tavaly 2 méteres körben kerültük, a közelébe sem tudtam menni. Ez annyira elvette a kedvem, hogy az utolsó pillanatban majdnem visszamondtam a jelentkezésem. Végül erőt vettem magamon és elmentünk.

És ez nagyon jó döntés volt.

Minden sikerült; még ha messze nem tökéletesen, de akkor is, mérhetetlenül büszke vagyok magunkra. Azóta ugyan elváltak útjaink Ardennel, én mégis örömmel gondolok vissza az utolsó együtt töltött edzőtáborunkra. Minden workinges edzőnek nagyon hálás vagyok a kitartó, türelmes és motiváló hozzáállásáért, biztos vagyok benne, hogy Arden is így gondolja.

• Előző
• Tovább