MAGYARORSZÁGI HIVATALOS PARTNERE 
Az idei verseny legmeghatóbb pillanata
Nyugodt szívvel állíthatom, hogy életem egyik legszebb hétvégéjét töltöttem a Mokány Lovas udvarban.
Amikor megismerkedtem a sportággal azonnal tudtam, hogy érdemes kipróbálni, mert abszolút „lóbarát” szemléletű ágazat, ami számomra a legfontosabb.
Ez volt első közös versenyünk Szellő lovammal, aki 17 éves és immár 5 éve teljesen vak.
Verseny előtt már két héttel teljes izgalomban voltam, egészen addig a pillanatig pillangók táncoltak a hasamban, amíg nem találkoztam a többi lovassal.
Hihetetlen barátságos fogadtatásban volt részem! Mindenki segítőkész volt és mindenkinek volt egy-két jó szava a másikhoz.
Szellő lovacskám is abszolút otthon érezte magát az új környezet, sürgés-forgás, idegen hangok és szagok ellenére.
Az edző nap rengeteget segített, hiszen otthon kevés lehetőségünk van gyakorolni bizonyos akadály típusokat. Sok jó tanáccsal gazdagodtam, hogy hogyan tudom hozzá segíteni magunkat a sikeres és balesetmentes akadálypálya teljesítéshez. Ezúton is köszönöm a lehetőséget!
A verseny napját kora reggeli kisebb szívrohammal kezdtem, ugyanis gyönyörű szürke lovacskám szerint a legkényelmesebb alvóhely csakis egy trágyakupac lehet. Szóval gyors teljes lófürdetés után, mehettem is melegíteni a díjlovaglásra. Négyszögbe lovagolva, olyan összeszedettséget tapasztaltam magunkon, mint amilyet azelőtt soha. Ugyan egy kisebb bakit vétettünk a program közben, de összességében elégedett voltam magunkkal. Délután következett az akadálypálya. Amint megszólalt a csengő megszűnt a külvilág, csak a lovam és én maradtunk. Minden percét élveztük, és igen többes számban mondom ezt, mert Szellőn sem éreztem aggodalmat. Természetesen volt néhány akadály, amivel nehezebben birkóztunk meg, hiszen olyan hangokat adtak ki, amiket nem tudott hova tenni. Pl. fém hordó és a garrocha, kapu egészen halk nyikorgása. Ennek ellenére MINDEN akadályt sikerrel tudtunk teljesíteni! Miután áthaladtuk az utolsó akadályon és a cél felé lovagoltunk folyamatosan az járt a fejemben, „csak bírd ki a célig!”. Átlovagoltunk a célon, megálltunk köszönteni a bírókat és akkor kitört belőlem az örömkönny, hogy lehet ilyen fantasztikus lovam? De tényleg Ő úgy, igazán egy csoda ló. Hihetetlen érzés volt, hogy sikerült és bőven túlteljesítettük a kitűzött célomat!
Hihetetlenül jó élmény volt és remélem minél több edzőnapon, edzőtáboron és versenyen részt tudunk majd venni. Szeretném megmutatni a lovasoknak, hogy tényleg bármire képesek lehetnek a lovaikkal csak gyakorolni, bízni, szeretni és tisztelni kell a lovaikat.
Mert ha nekünk sikerült, nektek is menni fog!
Néhány fotó a versenyről.
