Hogy mi jut eszembe az első versenyünkről?

Sose akartam/szerettem versenyezni. Ez egy újra és újra visszatérő gondolat volt a fejemben. Sosem szerettem másokhoz hasonlítani magam vagy a lovam. Az érdekelt, hogy hogyan hozhatom ki magunkból a legjobb együttműködést. Ehhez a célhoz vezető utat kerestem.

Mikor megismertem a munkalovaglás sportágat, úgy éreztem, ez talán még hozzánk is passzolna, hiszen van funkciója. Itt éreztem először azt, hogy a lovamat motiválják a feladatok és mindketten élvezzük. Ez volt az, amire azt mondtam magamban: Újra és újra szeretném átélni.

Becse nem egy atléta, de annál inkább munkaló.

Így esett, hogy azon kaptam magam, versenyre készülődök. Végig egy cél vezérelt, hogy megint átélhessem Becsével, AZ ÉRZÉST ~ harmonikus együttműködést, a két introvert lélekben.

Illetve a közösség varázsát, ami a munkalovaglást körbe öleli.

A gondolataim, mind e köré rendeződtek, nem az érdekelt, hogy milyen helyezést érünk el vagy hogyan pontoznak majd.

Ennek eredményeként egyáltalán nem izgultam, nem feszengtem és úgy tűnik a kapott visszajelzések alapján ez kívülről is látszódott.

A lovam felé érzett hálám, onnan eredt, hogy a kapcsolatunk új szintre emelkedett a verseny alatt megélt élményekkel.

Remélem, ezt sikerül tovább fokozni a közeljövőben!

• Előző
• Tovább