Versenyen, szabadon, fáradtan

A versenyt megelőző hetekben derült ki, hogy a 2,5 éves kisfiam Erik, el tudja kezdeni a bölcsödét, és persze mikor máskor, ha nem a verseny hetén kezdődött a beszoktatása. Nem igazán tudtam, hogy mire koncentráljak, hogy életem értelme nagyfiú lett és végre gyerek társaságban töltheti a hétköznapjai nagy részét vagy, hogy kipróbálhatom magam végre élesben is Working Equitation versenyen és most igazából nagyon kellene izgulnom, mert nálam ez a szokásos rutin, ha valami fontos dolog fog történni.

Biztos pont volt a lovam, Üstökös, neki már volt rutinja versenyzésben, ezért miatta nem aggódtam egy percet sem, hogy valamelyik akadályt ne tudnánk megoldani a pályán.

2021. június végén Üstökössel voltam életem első WE versenyén, 19 éves lipicai lovammal. Elvárásom annyi volt magammal szemben, hogy a szokásos vizsga drukkot le tudjam győzni és élvezni tudjam ezt a két versenynapot. 

A versenyre való felkészülésbe amennyi energiát lehetett beletettem, egy dackorszakos ördögfióka mellett, mentem edzőtáborba vagy edzésre.

A verseny első napja a díjlovaglásé volt, itt 75%-os eredményt értünk el Üstivel, ami nagyon meglepő volt, nem számítottam a negyedik helyre, hiszen elég szép számmal indultunk az E kategóriában. Nagyon sokat adott, hogy szuper hangulatban telt a készülődés, jó kis csapat érkezett a versenyre, mellettem volt a családom, Péter a férjem, a már bölcsis nagyfiam, Erik és a barátaim, Linda és Eszter a férjével.

A második napra már elfáradtam minden szempontból, a meleg nagyon sok energiát felemésztett, nehezen bírtam elviselni ezt a hőséget talpig felöltözve, ráadásul kobakban.

A feszültséget, feszességet Üstin is éreztem az akadálypálya lovaglásnál. A hordó kerülésnél már feszesebben mentünk, az oldaljárást le is vertük, de a vasárnapi pályalovaglásunk végül 74,6%-osra sikerült, ami összességében az 5. helyre volt elég a kategóriánkban.

Itt és most szeretném még egyszer megköszönni a férjemnek, hogy elfogadja a „lovas hóbortomat” (mert szerinte nem egészen normális, hogy folyamatosan a lovardába járok). Minden szempontból támogatott, hogy el tudjak indulni a versenyen és abban is, hogy el tudjak indulni az edzésekre is – mert van, hogy a gyerek felébred, amikor éppen anya a lovardába indul.

Köszönöm Kovács Evelinnek, hogy kellő türelemmel volt hozzám és Üstököshöz a versenyfelkészülésben.

Köszönöm a WE Egyesületnek, hogy a szabadidejükben is a sportág fejlesztésén és programjain fáradoznak, kitartással, lelkesedéssel, ezzel egy ilyen magamfajta hobbi lovas is szerezhet nagyon izgalmas versenytapasztalatokat.

A verseny folytatását ma még nem döntöttem el, viszont az augusztusi edzőtáborban már biztosan találkozunk!

• Előző
• Tovább