Sok szakágat kipróbáltunk már együtt a lovammal, Dámával, de egyik sem fogott meg ennyire, mint a munkalovaglás. Abban biztos voltam, hogy nekünk valami igazán pörgős résznek is lennie kell az adott sportágban, amellett, hogy fontos a fegyelem, a kontroll és a funkcionalitás is…nos, hát nekünk ez a Working Equitation.

A 2019-es évben jártunk először ilyen szakágú versenyen, amely (véleményem szerint) még jócskán hagyott kivetni valót maga után. A magunk módján igyekeztünk felkészülni edző nélkül, amihez képest elég jól teljesítettünk.

Az idén júniusban megrendezett versenyt pedig nagyon vártuk már. Ez esetben edző segítségével készültünk együtt Horváth Krisztával, az egyesületünk egyik edzőjével. Nagyobb reményeket fűztem ehhez a versenyhez, hiszen már nem első bálozóként jelentünk meg és persze az elmúlt másfél év kimaradása is csak minket segített az edzések sokaságát tekintve.

A versenyre való érkezésünk szerencsére simán ment, érkezéskor szívesen fogadtak bennünket. Sajnos csak szombaton tudtunk érkezni, azonban a versenyirodán dolgozó lányok nagyon segítőkészek voltak, még amikor a késői zeneleadásról volt is szó.

Mint korábban is L kategóriában indultunk, amiről tudom, hogy nekünk még picit nagy falat, de úgy gondoltam, hogy így látszik igazán a fejlődésünk. Korábbi hibáinkra koncentrálva készültünk az edzések során. Itt már nagyon fontos a tiszta és nyugodt vágta/ lépés/ vágta átmenet, amivel őszintén bevallom, nekünk igen csak meggyűlt a bajunk.

Alapvetően úgy készültem, hogy a díjlovas program lesz a leggyengébb, de nyugalom, azért is jó ez a sportág, mert itt van lehetőséged javítani a stílus vagy a gyorsasági akadálypályán.

Természetesen a program során még egy kedves bögöly is szórakoztatott minket, a lovam hasán ücsörögve, csak hogy még jobb sorunk legyen. Alapvetően a díjlovas programunkkal a pályáról kijövet nagyon meg voltam elégedve, de mint tipikus kritikus ember ez az érzés pár perc múlva már hamar megváltozott. Itt-ott visszagondolva hamar felleltem a hibáinkat, amiken a következőkben mindenképpen javítanunk kell.

A szombati nap éjszakánk sajnos nem zajlott nyugalomban, mivel Dáma egy rosszul sikerült hempergőzés eredményeképpen ráfordult a boksz egyik oldalfalára és csak a gyors segítségnek köszönhetően sikerült visszafordítani - ezúton is köszönjük ismét a segítséget!

Lovak mellett sosem unalmas az élet…

A vasárnapot pedig már mi is nagy izgalomban vártuk.

A bírótól szombaton kaptunk pár jó tanácsot is, amelyeket próbáltuk a következő pálya lovaglása során kamatoztatni, vagyis a jobb támaszkodásra kellett ügyelnünk.

A stílus akadálypálya vonalvezetése nagy kihívás volt, néha igencsak gondba voltam pályabejárás során, hogy most melyik akadály is lesz a következő. Elég sok versenyen jártam már, hasonlót is láttam, de azt bevallhatom, hogy ez esetben okozott némi fejtörést, hogy még véletlenül se tévedjünk el. Fokozottan figyelve a nem teljesített akadályok nyomvonalára.

Nagyon büszke voltam a Dámára teljesítményére számos akadálynál, ilyen volt például a hátrafele szlalom, soha ilyen szépen még nem csinálta a gyakorlatot, minden apró segítségre könnyen és gyorsan reagált.

A másik akadály, ami kellemes meglepetés volt nekem az oldallépés rúd felett. Rengeteget gyakoroltuk ezt az akadályt főleg L alakzatban, igaz itt most csak egy rúd felett kellett oldallépésben teljesíteni, de nekem tökéletes volt a gyakorlat.

Ugyanakkor voltak jócskán hibáink is, közöttük a garrocha felvétele, ami sajnos nagyon ritkán sikerül könnyedén és puhán felvenni. Sokszor Dáma hajlamos kissé megijedni a hordó és a garrocha hangjától is, ami kizökkenti az egyensúlyból és a vonalvezetésre is kihat.

A pályáról kifele jövet nagyon jól esett a sok gratuláció és a taps, amely pár könnycseppet is az arcomra csalt. Nagy meglepetésemre 70% feletti eredményt sikerült produkálnunk, aminek nagyon örültem, hiszen nekünk a korábbi versenyen nyújtott teljesítményünk volt a mérce, ahol nem sikerült ilyen eredményt produkálni.

A délutáni speed versenyszámot, az én személyes kedvencemet már nagyon vártam.

Ez a mi versenyszámunk, ami miatt szeretem igazán a munkalovaglás sportágat. Bár azt is elmondhatom, hogy Dáma is biztosan élvezi ezt, itt igazán kiengedheti a fáradt gőzt.

Nos, aki látott már minket ők biztosan értik most mire is gondolok. Szorgalmas, pörög, ha kell és keresi a következő akadályt és a cél előtt felhúzza a nyúlcipőket vagy, ahogy mások mondanák, begyújtja a rakétákat.

Az eredményhirdetés nem okozott nagy meglepetést számunkra, bár a bíró szavai igazán megleptek és nagyon jól esett:

„Megvan a magyar csapat egyik speed versenyzője!”

Nekem ez már elismerés volt. Ettől már csak nagyobb élmény egy ilyen egyesület tagjaként versenyezni.

A versenyről haza érkezve azért a megérdemelt pihenés kijárt mindkettőnknek, persze nem sokáig, hiszen hamar elkezdtük a következő versenyre a felkészülést. Mi már biztos ott leszünk szeptember végén a következő versenyen és addig is gőzerővel készülünk!

• Előző
• Tovább