JóravaLó LóravaLó - Sarlóspuszta

2021. június 26-27-én JóravaLó LóravaLó csapatunk részt vett első Working Equtitation versenyén. Hatalmas élmény volt kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Népes, nyüzsgő társaság voltunk: egy 4 éves, két 9 kilenc éves gyermek, valamint két 17 éves ifjúsági lovas tartott velem, valamint több családtag.

Még a 70 felletti édesanyám is kihúzta magát a csapat pólóban és mosolyogva szurkolt az unokáinak. Két lovunkat vittük, Hebrencs pónit és Gombolyagot a senior, polgárőr járőr II. minősítésű idős kancámat, aki közel 20 éves.

Mivel az első nagyobb létszámú kimozdulásunk volt ez az esemény, a lovas élmény mellett számomra kihívás volt a csapat logisztika és az is, hogy a csapat minden tagja, emberek és lovak egyaránt jól érezzék magukat… Arról nem is szólva, hogy sehonnan ne késsünk el. A szervezők azonban olyan programbeosztást raktak össze, hogy nem okozott gondot az sem, hogy különböző számokban indulva időben ott tudjunk lenni. Az információkat mindig időben megkaptam emailben, így csak rápillantottam a telefonomra és egyből képben voltam, mikor kell ott lennünk a WE Gyermek I., II. és III. kategóriákban, valamint jómagamnak E kategóriában.

A csapatunk megfelelően működött, mindenki figyelt a másikra és segítették egymást a gyerekek, valamint együtt örültek egymás sikerének és közösen gondoskodtak a lovainkról. Kiemelést érdemel, hogy egyik 17 éves ifi lovasunk nem indult a versenyen, hanem kifejezetten azért jött, hogy segítőleg támogassa a többieket a háttérből, egyúttal megfigyelje a versenyt és annak körülményeit, mivel legközelebb már ő is szeretne indulni.

Összegezve elmondható, hogy egy ilyen esemény nemcsak élményt ad a fiataloknak, de a nevelésükben is mindenképpen pozitívan épül be azzal, hogy közben „játszva” figyelmet, fegyelmet és együttműködő készséget is tanulnak.

Nemigen lehet szavakba önteni, hogy milyen felemelő érzés volt gyerekeket először látni lovas versenyen indulni, végig élni velük a készülődés izgalmát, a várakozást és magát a versenyt, ahol mindegyikük teljes odaadással koncentrált a feladatokra. A gyerekek között ráadásul két saját gyermekem, 4 éves Zita és 9 éves Kata lányom is indult. A gyerekek nagyon jól szerepeltek, végig kiegyensúlyozottak voltak, Hebrencs póni pedig kiválóan, türelemmel viselte a gyerekek nyüzsgését és csacsogását. Tény, hogy a WE Gyermek III. kategória díjlovaglásában és akadálypályáján látszott, hogy a póni átlovagoltsága még messze elmarad attól, amit szeretnénk majd elérni, de elindultunk egy úton, ami szemmel láthatóan nincs a póni ellenére sem.

Jómagam mindig is igyekeztem nyitott maradni, így amellett, hogy tisztelem a hagyományokat, nem vetem el az új információk befogadását sem. Vallom, hogy a kiképzésnek mindig az adott lóra kell vonatkoznia, kreatívan követve a ló mentális és fizikai állapotát. A sokoldalú kiképzés és alapvetően a használati lovaglás pártját fogom. A kezdetektől egyaránt részt vettem hosszú túrákban, felvonulásokon, de kisebb kategóriás díjlovas és ugró versenyeken is. Alapító elnöke voltam Országos Polgárőr Szövetség Lovas Tagozatának, és közel 8 éven át vezettem is azt. A Testnevelési Egyetem Lovaskultúra oktató szakán posztgraduális képzés keretében szereztem oklevelet, diplomamunkámat a lovas polgárőrség kiképzési rendszeréről írtam. E rendszert több kiváló lovas szakember bevonásával dolgoztam ki és terjesztettem el országosan. Lovas polgárőrként kancámmal végig jártuk a polgárőr kiképzés lépcsőfokait, biztosítottunk számtalan rendezvényt, részt vettünk több rendőrségi lovas kiképzésen. Gombolyag (alias Léda) látott már tüzet, vizet, lőttem a hátáról, ugrottunk, de kisebb díjlovas versenyen is részt vettünk már, ennek ellenére komoly kihívás volt számomra  a munkalovas versenyen való részvétel!

Miért is?

A Working Equtation Hungary megalakulása óta figyelemmel kísértem ezt az induló sportágat a háttérből, mivel elveimmel egyező és rendkívül szimpatikus számomra az, hogy nem pusztán feladatok megoldásáról van szó!

Ismert több ügyességi lovas verseny is, azonban ezeknél a lovak alap állapotának ellenőrzésére és értékelésére nem fektetnek kellő hangsúlyt álláspontom szerint. Számomra visszatetsző, hogy olyan lovasokat és lovakat értékelnek, dicsérnek meg, amely párosoknál mind a feladatokban, mind két akadály között a lovak merevek, szár felett vagy szár mögött vannak, szemmel láthatóan nem érzik jól magukat. A gyermek lovasokat, akiknek legtöbbször csak a „szalag lebeg a szemük előtt”, rászoktatják arra, hogy a feladatok mindenáron való teljesítésére koncentráljanak, a lóról eközben elfeledkeznek…

Korábban, lovas polgárőr vezetőként jómagam is azon voltam, hogy a lovasok képzésén át a lovak alap idomítottsági szintjét is folyamatosan emeljük. Ezzel nem arattam mindig osztatlan sikert, mivel lássuk be, ez jóval nehezebb és időigényesebb dolog, mint egy-egy feladat betanítása. A polgárőr kiképzési rendszer is magába építi természetesen a feladatok megoldását, az egykezes szárhasználtot, a lovak minden irányban történő elmozgatását helyből is, de nem fektet elegendő hangsúlyt a mai napig sem az alapok megkövetelésére.

Úgy érkeztem tehát a versenyre, hogy végre egy olyan megmérettetésben lesz részünk, ahol a bírók árgus szemekkel, minden pillanatban figyelemmel kísérik a ló alap állapotát is!

A verseny előtti délután váratlanul ért, hogy megbízható idős lovam egy hangfaltól rendszeresen kiugrott. Azt tudtam, hogy nem szereti alapvetően a hangfal közelében való átlovaglást, de az eszembe se jutott, hogy erre ennyire hektikusan fog reagálni. Az eső felhők miatt egy nejlon volt a hangfalra húzva, ami az ütemet adó mélyebb hangoknál berezonált. Ezért – bár eredetileg nem készültünk zenével – taktikus módon éltünk a versenyszabályzat szerinti lehetőséggel és este egy csendesebb zeneszámot választottam, hogy arra kívánok majd lovagolni…

A Szabó Mihály Polgárőr Egyesület Lakitelek tagjaként a polgárőr lovas közösséget is képviseltük, ezért polgárőr formaruhában vettem részt a verseny E osztályában. Díjlovagló négyszöget vagy 5 éve nem láttunk már Gombolyaggal és ez meg is érződött a teljesítményünkön. Bár a feladatokat teljes pontossággal végeztük betűről betűre, sajnos éreztem, amint időnként megfeszült egy-egy rövid pillanatra. A megszerzett 70,8 % a mezőny közepére helyezett minket az első nap.

Másnap az esélytelenek biztos nyugalmával, felszabadultan és jókedvvel lovagoltam végig az akadálypályán, mivel az összes gyermek és ifjúsági lovasom már teljesítette a pályáit addigra. Csak nevetni tudtam azon, hogy a legnehezebb feladat a starton és a célon való átlovaglás volt, ugyanis egy birkabőrt terítettek a szalmabálákra, amelyek között át kellett haladni és a lovam úgy fújtatott rá, mintha legalábbis valami ragadozó kushadna ott. Ettől eltekintve Gombi végig együttműködő volt és jó érzéssel, mosolyogva jöttem ki a pályáról. Az eredményemről nem tájékozódtam, mivel nem ez volt fontos számomra. Egy lovastársam kétszer is rám szólt ebéd után, hogy nézzem már meg az akadálypálya lovaglási eredményemet, mert érdemes. Csodálkozva láttam, hogy a 3. legjobb, 79,3 %-os lett az eredményünk és ezzel végül is – kellemes meglepetésként – a népes E kategória 4. helyére értünk be. 

Összegezve:
Sokat tanultunk és okultunk is a tartalmas hétvégéből! Nagyon szép, igényes lovaglásokat és számunkra helyes lóval való bánásmódot láttunk magunk körül a teljes hétvégén, ami jó hatással van a fiatalabb lovas generáció nevelésére is. A versenyszervezés és az igényes helyszín, vendéglátás egyszerűen szuper volt! Emlékezetes lovas és közösségi élmény volt! Köszönet a verseny szervezőinek!

Csak ajánlani tudom nemcsak ifjúsági lovas utánpótlást nevelő „csapat-kapitányoknak”, de minden lovas polgárőr kollégának is. A polgárőr kiképzési rendszer – a portya szolgálat, járőrvezető I. és II. szint – után ne álljatok meg, hanem tegyétek próbára magatokat ebben az új szakágban! Előre tekintve, a Working Equtation rendszer az egyéni fejlődési lehetőséget a nehéz „S” kategóriáig fokozatosan felépített osztályokkal, változatos idomítási és akadály feladatokkal biztosítja!

A JóravaLó LóravaLók csapata várja a következő lehetőséget!

• Előző
• Tovább