Két kategóriában is indultam…

A legutóbbi verseny után már alig vártam, hogy meghirdetésre kerüljön a következő verseny. Nagyon örültem, hogy a Fekete Lovastanyára esett a választás, mivel eddig csak jót halottam róluk.

A mostani felkészülésünket nem éreztem olyan biztosak, mint a legutóbbi verseny előttit, mivel most két kategóriába is beneveztünk: „A” és „L” kategóriába. Így a figyelem két irányba oszlott, ami nagyobb falat volt, mint elsőre képzeltem, de a verseny előtti hétre már egész jól kezdett összeállni a kép.

Péntek késő délután érkeztünk, tudtam, hogy csak egy gyors kis edzésre lesz majd időnk, ami tényleg rövidre sikeredett, de úgy gondolom, ez pont így volt jó, hiszen már nagyon vártam esti programot a Fekete Benő marhaterelésről szóló előadását. Jó volt végre kicsit beletekinteni a munkalovaglás ezen részébe is, ugyanakkor szembesültem is vele, hogy nekünk ez még valószínűleg nagy falat lenne.

Nos, a szombati nap igencsak feladta a leckét, Dámának még annyira nem is, de nekem nagyon. Délelőtt a díjlovas programok kerültek lebonyolításra.

Az „A” kategória programjában akadt bőven hibánk, de ennek ellenére kecsegtető pontokat kaptunk. Az „L” programban már érzetem, hogy elég feszesek vagyunk, így a pontok is sajnos ennek megfelelően alakultak, ugyanakkor sikerült pár korább hibát kijavítani.

A délután már nem ment ilyen simán, hiszen még hátra volt két stílus pálya, amelyeknek egyszerre volt a pályabejárásuk is, persze két különböző vonalvezetéssel. Mivel nem indultunk sokan pont ebben a két kategóriában, érdekesen pár kérdőjellel a fejemben álltam a pályabejárás előtt a pályát nézve. Végül a taktika az lett, hogy járjuk be az „A” pályáját, az ”L”osztályban pedig majd a többi versenyző segítségével megtanulom a pálya széléről. Nagy nehezen sikerült az „A” vonalvezetését megtanulni, ami szerintem nehezebb volt, mint a másik pálya, ezt gyorsan letudtuk az „A” stíluspályáját és már kifele jövet a másik pálya járt a fejemben.
Az „L” pálya vonalvezetése önmagát tekintve gyorsan megtanulható volt, ugyanakkor ez már technikailag nehezebb feladatokat is tartalmazott, garrochával a kézben sem oldallépést, de még átváltásokat sem tudunk eddig itthoni körülmények között gyakorolni, így kicsit remény vesztve indultunk be a pályára.
Végül sikeresen teljesítettük pályatévesztés nélkül mindkét stílus pályát. A nap végére pedig nagyon megkönnyebbültem, a szokásos örömkönnyek sem maradhattak el és persze a gratuláció a többiektől, amiért titkon mindannyian küzdünk, hogy elismerjenek a csapattársaink.

Iszonyú nehéz volt ezt a szombati négy pályát - legalább a korábbi szinthez hasonlóan - teljesítenünk amellett, hogy néha azt se tudtam most merre is kell tovább menni a pályán.

A vasárnap már sétagalopp volt az előző naphoz képest. Két gyorsasági pálya, amelyeknek most megegyezett a vonalvezetése, így könnyű dolgunk volt, habár Dáma nagyon ment volna még és nyilván az elsődleges sebesség faktoron túl még sok tanulnivaló van, amit a gyorsasági akadálypályán figyelembe kell venni.

Összességében ez a hétvége nagy tapasztalatszerzés volt mindkettőnknek, ugyanakkor nagy kihívás, teher és nem utolsó sorban öröm és boldogság is, hiszen nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen szuper lovam van és egy ilyen remek helyszínen versenyezhettem.

• Előző
• Tovább