Ilyen akadályokat szeretnék én is!

Bár 2018 óta figyelemmel kísérem a hazai Working Equitation Egyesület rendezvényeit, csak tavaly ősszel jutottam el életem első edzőtáborába.

Noha kezdőként mentem oda, szinte az összes akadályt volt lehetőségem kipróbálni, emellett rengeteg sikerélményt és hasznos tapasztalatot vihettem haza. Ettől kezdve két dolog körül forogtak a gondolataim, hogyan tudok itthon minél több akadályt elkészíteni a gyakorláshoz, és mikor lesz a következő edzőtábor?

Szerencsére csak fél évet kellett várnom.
A tavaszi táborba jóval magabiztosabban érkeztem, hiszen az alapok már megvoltak, és az otthoni DIY akadályparkunk gyarapodásával volt lehetőségem gyakorolni is. A számunkra ismerős feladatokat – híd, bika, dupla szlalom, csengő – itt már csak mintegy jutalmazásképp vettük elő, míg a technikásabb, nehezebb akadályokon (pl. oldaljárás, kapu, hátra szlalom) többet időztünk az edzők felügyelete alatt.

Az edzőtábor záró napján megpróbálkoztunk az akadálypálya vizsgával is. Itt az egyébként nyugodt természetű lovam egy pillanatra telivérnek képzelte magát – Murphy törvénye, hogy pont ebben a pár percben jutott ez eszébe :D – , és a kaput startgépnek használva "átrongyolt" a bika vonalán, mielőtt még azt az akadályt teljesítettük volna. Emiatt a pályánk hivatalosan ugyan érvénytelen lett, de a bíró megengedte, hogy végig lovagoljuk a vizsgát. A hátralévő feladatokat már teljes harmóniában abszolváltuk Vikinggel, így összességében nem bánkódtam a kezdeti malőr miatt.

Nagyon várom a következő edzőtábort, hiszen rengeteg tanulnivalónk van még az első versenyünkig, ami terveink szerint június 26-27-én lesz Sarlóspusztán. :)

• Előző
• Tovább